

Tervezett és tényleges költségek összevetése egy családi ház sávalapozásán – mennyi maradt valójában a munkán, és miért
A munka elkészült, a megrendelő kifizette a számlát, a brigád már a következő munkaterületen dolgozik. Az ajánlatban tervezett eredmény azonban sok vállalkozásnál csak az év végén, a könyvelés összesített adataiból derül ki – amikor már nem állapítható meg, melyik munka hozott nyereséget, és melyik veszteséget.
Az alábbiakban öt lépésben mutatjuk be, hogyan vethető össze egy lezárt munka tervezett és tényleges költsége, és hogyan hasznosítható az eredmény a következő ajánlatban.
Az utókalkuláció egy lezárt munka tervezett és tényleges költségeinek tételes összevetése. Nem könyvelési és nem adózási feladat, hanem munkánkénti visszaszámolás, amelynek két célja van:
A példában egy kb. 120 m² alapterületű családi lakóház sávalapozását vizsgáljuk. Az ajánlati ár nettó 6 200 000 Ft, a tervezett költség 5 400 000 Ft, a tervezett eredmény tehát 800 000 Ft volt. A számok kitaláltak, de életszerűek.
Az utókalkuláció kiindulópontja az a költségterv, amelyből az ajánlati ár készült. Ha az ajánlat egyetlen összegből áll, utólag legalább néhány fő költségsorra kell bontani, különben nincs mihez viszonyítani.
A példában a terv a következő volt:
| Költségsor | Terv |
|---|---|
| Anyag (beton, betonacél, zsaluzat) | 3 100 000 Ft |
| Munkadíj (180 óra × 8 500 Ft) | 1 530 000 Ft |
| Gépek (földmunkagép, betonpumpa) | 620 000 Ft |
| Egyéb (szállítás, konténer, hulladék) | 150 000 Ft |
| Összesen | 5 400 000 Ft |
A 8 500 Ft a vállalkozás saját óránkénti költsége: a bér, a járulékok, valamint az irodára, járművekre és szerszámokra jutó általános költség egy órára eső része – nem a megrendelőnek számlázott díj.
Négy–hat költségsor a legtöbb munkánál elegendő. A túl részletes bontás a gyakorlatban nem követhető végig, így ugyanúgy használhatatlan, mint a bontás hiánya.
Ebben a lépésben minden kiadást az adott munkához kell rendelni:
A leggyakoribb akadály, hogy a számlák csak beszállítónként vannak lefűzve, a munkaórák pedig nincsenek munkához rendelve. Ilyenkor az utókalkuláció napokig tart, ezért gyakran elmarad. Ezt a munka megkezdésekor lehet megelőzni: minden szállítólevélre és munkalapra rá kell kerülnie a munka nevének vagy számának. (A PlanIT-ben a munkaterületen rögzített órák és a beérkező számlák eleve a munkához kerülnek, így ez a gyűjtés nagyrészt elmarad.)
A tényleges költségeket ugyanazokba a költségsorokba kell rendezni, mint a tervet; csak így vethetők össze.
A példában az eredmény:
| Költségsor | Terv | Tény | Eltérés | Eltérés % |
|---|---|---|---|---|
| Anyag | 3 100 000 Ft | 3 380 000 Ft | +280 000 Ft | +9,0% |
| Munkadíj | 1 530 000 Ft | 2 006 000 Ft | +476 000 Ft | +31,1% |
| Gépek | 620 000 Ft | 700 000 Ft | +80 000 Ft | +12,9% |
| Egyéb | 150 000 Ft | 210 000 Ft | +60 000 Ft | +40,0% |
| Összesen | 5 400 000 Ft | 6 296 000 Ft | +896 000 Ft | +16,6% |
Az eredmény a bevétel és a tényleges költség különbsége:
A munka tehát kis veszteséggel zárult, miközben minden külső jel kedvező volt: határidőre elkészült, a megrendelő elégedett volt, és a számlát kiegyenlítette.
Ha a munka során pótmunka is felmerült, annak bevételét és költségét is figyelembe kell venni – célszerűen külön sorban, hogy látható legyen, a pótmunka önmagában megtérült-e.
Az utókalkuláció értéke ebben a lépésben dől el. A vizsgálatot a legnagyobb eltéréssel érdemes kezdeni; a példában ez a munkadíj (+476 000 Ft), a teljes eltérés több mint fele.
A tervezett 180 helyett ledolgozott 236 óra a következőkből adódott:
Az anyagköltség eltérését a betonár emelkedése és a túlásás miatti többletbeton, a gépköltségét egy további fél nap betonpumpa okozta.
A tanulságok:
Minden lezárt munkánál, a kisebbeknél is: a kis munkákon marad legkönnyebben észrevétlen a veszteség. Hosszabb munkánál a lezárást sem kell megvárni – a havonta vagy munkafázisonként végzett terv–tény összevetés lehetővé teszi az időben történő beavatkozást.
Rendszeres utókalkulációval idővel kirajzolódik, mely munkatípusokon nyereséges a vállalkozás, melyeken rendszeresen alulárazott, és melyik brigád dolgozik a normaidőn belül. Ez a saját, valós adatokon alapuló tudás minden általános árlistánál megbízhatóbb alapja az ajánlatkészítésnek.
Az utókalkuláció a terv és a tény tételes összevetése egy lezárt munkán. Akkor működik, ha a tervet és a tényt ugyanazokba a költségsorokba rendezik, a tényadatok gyűjtéséről pedig már a munka megkezdésekor gondoskodnak.
Az eltérések közül rendszerint a munkaóra a legnagyobb. Az okok feltárásából származó tanulságokat – normaidő, kockázati tartalék, ajánlati érvényesség – a következő ajánlatba kell beépíteni; így lesz az utókalkulációból pontosabb árazás.
A PlanIT építőipari vállalatirányítási rendszerben az ajánlattól az utókalkulációig egy helyen vannak az adatok, ezért a munka lezárásakor a terv–tény összevetés már rendelkezésre áll.
Online bemutató (Google Meet)
Megmutatjuk egy mintamunkán, hogyan látható egy felületen a munka ajánlata, költségei és eredménye.
Időpontot foglalokSütik a weboldalon
A weboldal működéséhez szükséges sütin túl az Ön hozzájárulásával a Google Analytics segítségével mérjük a látogatottságot, és a Mailchimp hírlevél-funkcióit töltjük be. Hozzájárulás nélkül ezek nem futnak. Részletek az adatkezelési tájékoztatóban.